Gyöngyösi Enikő

angol

Gyermekorom nyarait a sátoraljújhelyi Kossuth Lajos Gimnáziumban töltöttem, ahol nagyszüleim gondnokként dolgoztak. Húgommal az egyik nagykedvenc szerepjátékunk a tanárosdi volt. Vajon melyikünk volt a tanár? 

A ‘katedra’ azóta is izgalmas szerepterepem. A hely, ahonnan adhatok és kaphatok: tudást, érdeklődést, figyelmet, lelkesedést, nevetést. Több évet töltöttem a privát szférában, mielőtt megkeresett a GyH egyik régi tanára. Életem egyik legnagyszerűbb döntésének bizonyult, hogy ide jöttem. A Gyermekek Háza pályafutásom csúcsa.  Egy hely, ahol a tanuláson és a gyerekek egyéni sajátosságain van a hangsúly. Ahol fontos a kommunikáció, az elfogadás, a nyitottság. Itt meghallgatjuk egymást. Meg akarjuk hallani egymást. Ehhez persze jó, ha egy nyelvet beszélünk, s egyúttal legalább egy idegen nyelvet. Az angol nyelvvel a diákok kilincset kapnak, ami ajtót nyit a világra. 

Őszintén kíváncsi vagyok a diákjaimra: kik ők, honnan jönnek, mit szeretnének, mi történik velük. Az óráimon jönnek-mennek a történetek, mesék szóban, írásban, dalban. Angolul. Ahány gyerek, annyi történet.  J.K. Rowling szerint: “No story lives until someone wants to listen.” – Egyetlen történet sem kel életre, amíg hallgatóságra nem talál. A diákjaim szerint egy “storyteller” vagyok. Ez tetszik. Ahogy a tanítást is élvezem, mert igazából csak így lehet a tanulás is egy örömtelien élvezetes végtelen történet.