Márky Vilmos

informatika

Korábban sokszor meglepődtek tanítványaim, amikor nyíltan meséltem nekik arról, nem voltam kitűnő tanuló, sőt, nem egyszer kerültem konfliktusba kritikus, sokszor radikális viselkedésem miatt.

Pláne, hogy már kisiskolás koromtól kezdve hosszú hajam volt, amit akkoriban, a hatvanas-hetvenes évek fordulóján, nem mindig toleráltak az iskolarendszer berkein belül.

Valahogy így vagy úgy, de sokszor kilógtam a sorból.

Szerencsémre, mindig akadt olyan tanárom, osztályfőnököm, aki hitt bennem, kiállt értem, mellettem, ha a helyzet úgy kívánta. Meglátott bennem valamit, valami mást, ami nem esett egybe a hivatalos elvárásokkal.

Így lehettem a gimnáziumban a pinceklub vezetője, az iskolarádió szerkesztője, műsorvezetője. Jelenhetett meg versem, novellám középiskolai és főiskolai diáklapokban. Rendezhettem diakszínpadi produkciót, egész intézménynek szóló ünnepi műsort.

Felmerülhet a kérdés, ha ennyire humán beállítottságú ember vagyok, miért éppen informatikát tanítok.

Nem volt mindig így. Évekig tanító bácsiként álltam a gyerekek mellé, fogtam a kezüket, tanítottam őket írni, olvasni, számolni. De hogy ne térjek ki a válasz elől, talán azért, mert a digitális kultúra mára szerves része lett a művészetnek, gyökeresen megváltoztatta, megújította azt. Emellett szerteágazó lehetőséget biztosít az önkifejezésre, önmegvalósításra, a gondolkodás fejlesztésére, az összefüggéseken alapuló látásmód kialakítására. Terepe és eszköze lehet az oktatás megújításának.

Azt hiszem, nem is lehetnék jobb, nekem valóbb helyen, mint a Gyermekek Háza Alternatív Gimnáziumában.

kapcsolat: m.vilmos@gyermekekhaza.hu