2025-26

2026. május 18-22. között a hetedikeseinkkel vettünk részt az erdélyi kiránduláson a Határtalanul program keretében. Pedagógusként mindig izgalmas és szép kihívás a megszokott iskolai keretek közül kilépve, öt napon át együtt létezni a kamaszokkal. Különösen értékeltük a helyzetet, hogy a kész programnak köszönhetően komolyabb szervezési feladatok nélkül, felszabadultan kelhettünk útra, így minden energiánkkal a diákokra és a közös élményekre figyelhettünk. Hálásak vagyunk, hogy egy ilyen tartalmas, valódi közösségi élményt adhattunk a gyerekeknek.

Bár hetedikesekről beszélünk, akiknél a hűvös távolságtartás néha természetes velejárója az életkornak, öröm volt látni, hogy az út során milyen feszült és aktív figyelemmel voltak jelen. Ebben óriási szerepe volt idegenvezetőnknek, Árpi bácsinak (Ravasz Árpádnak), aki rengeteget mesélt, figyelt ránk, legendákkal, viccekkel szórakoztatta a csapatot, a buszos utazások alatt pedig különféle zenékkel teremtett remek hangulatot. Szállásunkon, a korondi Evelyn panzióban Imre bácsi és Rozália néni is nagyon kedvesek voltak velünk: a tulajdonosok végtelen türelemmel és rugalmassággal fogadták a csoportot, és abszolút lazán viselték a kamaszok zsongását, a hangos játékokat, a labdázást és a folytonos nevetést.

A programokról részletesebben:

Az első napon (Budapest – Királyhágó – Bánffyhunyad – Korond) a hosszú, több mint 600 kilométeres utazást a Királyhágónál szakítottuk meg egy rövid pihenővel. Innen Bánffyhunyadra mentünk tovább, ahol megtekintettük a református templomot, és egy kifejezetten közvetlen, tartalmas helytörténeti előadást hallgathattunk meg. Az esti órákban érkeztünk meg korondi szállásunkra.

A második napunk (Korond – Farkaslaka – Székelyudvarhely – Korond) a helyi mesterségekről, az élő hagyományokról és a kóstolásról szólt. Korondon először egy sófeldolgozó üzemet, majd egy taplászműhelyt látogattunk meg, ahol megismertük a taplógomba népi feldolgozásának történetével. Ezután a helyi bazárok felé vettük az irányt, ahol közelebbről is szemügyre vehettük a hagyományos kézműves termékeket. Délben egy különleges program következett: a megszokott hidegcsomagos ebéd helyett helyi termelők szörpjeit, lekvárjait, sajtjait és kenyerét kóstolhattuk meg – ez a bőséges termékbemutató volt egyben a remek ebédünk is. Délután Farkaslakán, Tamási Áron emlékházában jártunk, és megkoszorúztuk az író sírját. Ezt követte a kürtőskalács-készítés, amely igazi közösségi hagyományéltetésként telt: a gyerekek maguk forgatták a tésztát a parázs felett. Hazafelé menet a Kalonda-tetőn még megnéztük a még ma is működő, hagyományos faszénégetőket, a baksákat.

A harmadik napon (Korond – Bözödújfalu – Kőrispatak – Korond) az emlékezés és a felszabadult közösségi együttlét váltotta egymást. Bözödújfalu emlékparkjában, a kopjafák között megilletődve hallgattuk a falu elpusztításának történetét. Innen Kőrispatakra, a Szalmakalap Múzeumba vezetett az utunk, ahol magával az alapítóval, Szőcs Lajossal találkozhattunk, aki nagyszerű közvetlenséggel mutatta be a szalmafeldolgozást, a kézműves foglalkozáson pedig mindenki készíthetett egy saját emléktárgyat. Délután Székelyudvarhelyen, az Emlékezés parkjában tettünk egy sétát, majd a gyerekek kifejezett kérésére egy számháborúban futhatták ki magukat a városban. Az estét Korondon egy folklór táncbemutató és a helyi ifjúsági fúvószenekar előadása zárta, ahol közösen énekeltük el az Összetartozás dalát, a hangulatot pedig a helyi farsangi fánk koronázta meg.

A negyedik napon (Korond – Gyimesbükk – Csíksomlyó – Gyimesek – Korond) a hagyomány és a hit világát kerestük fel. Először a Csíksomlyói Mária Kegytemplom felé vettük az irányt. Még a megérkezés előtt, a buszon meghallgathattuk Árpi bácsi felkészítését és történelmi ismertetőjét a kegyhelyről, így a templomba belépve már felkészülten, csendben és tiszteletteljesen nézhettük meg ezt a különleges helyet, ügyelve arra, hogy ne zavarjunk másokat. Utunk során közelebbről is megismerkedtünk a Csíki-medence természeti szépségeivel, történelmi és kulturális örökségével. A Gyimesekben eljutottunk az 1000 éves határhoz, ahol egy megemlékezéssel egybekötött történelmi ismertetőt kaptunk a régi magyar államhatárról, majd megtekintettük a Rákóczi-vár romjait és a Kontumác-kápolnát.

Az utolsó estén egy fergeteges búcsúestet szerveztünk, ahol egy sajátos „Paraszt activityvel” zártuk a napot. A játék során az út alatt tanult, látott és átélt szavakat, fogalmakat kellett körülírni, mutogatni, vagy éppen egyetlen szóval megfogalmazni. Ezzel a játékkal fantasztikus hangulatban elevenítettük fel az elmúlt négy nap közös emlékeit, és persze hatalmasakat nevettünk együtt.

Az ötödik napon (Korond – Szováta – Budapest) összepakoltunk és búcsút intettünk Erdélynek. Hazafelé tartva Szovátán tettünk egy kellemes sétát, és a Medve-tónál is megálltunk egy frissítő pihenőre, mielőtt a közel 1900 kilométeres út végén élményekkel és közös történetekkel gazdagon megérkeztünk Budapestre.

Olyan öt nap volt ez, ahol a látnivalókon túl a legnagyobb értéket az egymásra figyelés, a nagy beszélgetések, a jókedv és az igazi, közös jelenlét jelentette. Büszkék vagyunk a csapatra!

Manninger Marcell, Meskál-Laza Orsolya, Görög Kátya

a Gyermekek Háza pedagógusai